budapest_apartman.nanoweb.hu

Kedvenc legendáink

1. Az első legenda - amely szívünkhöz közel áll - utcánk névadójához, báró Podmaniczky Frigyeshez köthető.

A legenda szerint – amely sokak szerint valós életrajzi alapokon nyugszik – a Budapesti születésű, Terézvárosban élő báró Budapestet szinte sohasem hagyta el. A báró voltaképpen az egész életét itt, fővárosunkban élte le és szabadidejét is mindig e város házai, falai között, e település utcaköveit koptatva töltötte el. Báró Podmaniczky Frigyes egész életében fennhangon hirdette azt, amivel - sokszor úgy látjuk - talán nekünk, budapestieknek is érdemes lenne jobban azonosulnunk. Vagyis, hogy nincs ok, amiért érdemes lenne Budapestet, akár csak egy percre is elhagyni.

„E városból nincs miért elmenni, hiszen nyaralni is itt lehet a legjobban!”

Így hangzik a mondás, amely idővel talán igazi, fővárosi legendából, közismert szólássá is válhat.

Magyarország kimagasló és elismert tudósának, népszerű írójának, egykori politikusának emlékét utcánk mellett egyébként számos ereklye, épület és márványtábla is őrzi. Talán még a fenti, meseszerű legenda is hozzájárult ahhoz, hogy a Város- és Faluvédők Szövetsége 1982-ben megalapítsa a Podmaniczky Díjat. Ezt az elismerést hazánkban kizárólag azok a magánszemélyek és közösségek kaphatják meg, akik foglalkozásuktól, munkahelyi kötelezettségüktől függetlenül, vagy azt jelentősen túlteljesítve a legtöbbet teszik épített és természeti környezetünk, kulturális örökségünk értékeinek megismertetéséért, megszerettetéséért, megóvása védelméért.

2. A második legenda - amely még mindig megmosolyogtat minket, mert oly sokat árul el rólunk, magyarokról - a tőlünk 2 percre található Nyugati előtt fölénk magasodó felüljáróról szól. Ez az össze nem érő felüljáró igaz legendája.

A felüljáró megépítésével Wellner Pétert Magyarország számos más hídjának tervezőjét bízták meg. Amikor a Magyarország legnagyobb hídját, a Kőröshegyi völgyhidat is papírra vető Wellner elkészült a nyugati előtt álló felüljáróval, annak legmagasabb pontján a két félhíd nem ért össze.

A tervező öngyilkos lett – szól a legenda, melynek több változata is ismert.

Az egyik szerint kilopták a kivitelezők az alapanyagot.

A másik szerint a magyar és a szovjet együttműködés példatörténete a bénázás.

Az igazság azonban ennél sokkal összetettebb, és még a példamagyarázatoknál is jobban szimbolizálja a kor projektjeit.

Az akkori nevén Marx téri felüljárót Wellner Péter tervezte és cége, a Hídépítő Vállalat építette meg 1980-ban, ún. szabad-szereléses építéssel. Ennek lényege, hogy a híd darabjait előre legyártják, összeszerelik, szétszedik, s az elemeket a helyszínre szállítva – immár véglegesen – újra összeszerelik.

A felüljáró elemeit a helyszínen ragasztóanyaggal kötötték össze. A városvezetés sürgetése miatt azonban nem várták meg, hogy a ragasztó megkössön. Az elemek eltorzultak, szétnyíltak és a kialakuló alakhiba miatt a két rész nem a tervezett módon csatlakozott.

Az építtetők kénytelenek voltak lebontani, s újra, immáron a helyes irányban visszaragasztani az elemeket.

Az ügyből 1980-ban munkaügyi per lett, a bírósági eljárásból pedig igazi médiaesemény. A legnagyobb büntetést végül Wellner Péter tervező és a helyettese kapta. Fellebbezésükre a Fővárosi Bíróság és az Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézet végül megállapította, hogy a hibát tényleg a kivitelezés siettetése, a ragasztó száradási idejének be nem tartása okozta, de ez a magyar sajtónak már nem volt annyira érdekes, így közel sem tálalta olyan részletesen, mint korábban a Wellneréket elmarasztaló ítéletet.

Copyright © 2014 budapest_apartment.nanoweb.hu